Mindannyian ismerjük Garfieldot, az imádnivaló cirmost, aki Jonnal, a képregényrajzolóval él valahol a külvárosban, és Ubult, a szintén szeretnivaló, de ugyanakkor idegesítő kutyát. Normális körülmények közt az emberek feladata, hogy állatokat fogadjanak be, de Garfield esetében ez épp fordítva történt. Ez a lusta, önző, örökké nyűgös cirmos csak az evésben, alvásban, tévézésben, és Jon hülyítésében leli örömét. Elképesztően öntelt, szabadságmániás és soha nem engedelmeskedik a gazdájának, kizárólag, ha az megvesztegeti - mondjuk lasagnával. Bár a szíve aranyból van, és soha nem engedné, hogy bántsák Ubult, vagy kedvenc maciját, Micit. Garfield arspoétikája valahogy így hangzik: "Nincs mindig igazam, de soha sem tévedek." Garfield szerint ő világ közepe, jaj annak, aki vagy ami megzavarja meghitt kis köreit. Garfield utálja a változást, mindenre van kész válasza, és mindig kitalál valami vicceset.